Billy Summers

3. FEJEZET-2

– Mr. Dean nagyon segítőkész volt – szólal meg Giorgio.

– Az a dolga! – kiáltja derűsen Hoff. – Nem igaz, Irv?

– Pontosan.

– Üdvözletemet küldöm a feleségének, mondja meg neki, hogy jobbulást kívánok. A réz karkötő biztosan segíteni fog. Amit a tévében is reklámoznak.

– Lehet, hogy kipróbáljuk – feleli Dean, de látszik rajta a kételkedés, ami nyilván nem árt.

Amikor elmennek a biztonságiak pultja mellett, Billy kiszúrja, hogy Pol Security úr ölében ott van a Sports Illustrated fürdőruhás kiadása. Egy dús idomú csaj van a borítón, Billy fejben hozzáírja a tennivalók listájához, hogy vennie kell egyet. Az együgyű én a sportokat szereti, ő meg a jó csajokat.

A lifttel felmennek az ötödikre, és kilépnek egy üres folyosóra.

– Van egy könyvelőiroda arra – mutatja Hoff –, két helyiséget nyitottak össze. Meg néhány ügyvéd. Ezen az oldalon egy fogorvos. Úgy emlékszem. Ha ki nem költözött. Lehet, hogy kiköltözött, mert már nincs ott a tábla az ajtón. Majd megkérdezem a közvetítőt. Az emelet többi része lakatlan.

Hajjaj, ez a pasas nagyon nagy gondban van, gondolja ismét Billy. Megkockáztat egy pillantást Giorgióra, de Giorgio – vagyis George – arra az ajtóra mered, amely mögött már nincsen fogorvos. Mintha lenne ott valami érdekes.

A folyosó végéhez közeledve Hoff a zakója zsebébe nyúl, és előhúz egy vászon kulcskártyatokot, amire arannyal a G és T betűket nyomtatták.

– Ez az öné. Van két pótkártya is.

Billy az egyik kártyát az olvasóhoz érinti, és belép egy kisebb helyiségbe, ami a fogadótér lenne, ha az iroda működne benne. Párás a levegő. Dohos.

– Jesszus, elfelejtették bekapcsolni a légkondit! Egyetlen másodperc, várjatok! – Hoff megnyom néhány gombot a fali vezérlőn, és egy bosszantó pillanatig semmi sem történik. Aztán hűvös levegő kezd süvíteni egy nyílásból a fejük felett. Hoff válla elernyed, Billy ebből érzékeli, hogy a férfi megkönnyebbült.

A következő helyiség egy akkora iroda, hogy kisebb konferenciát is lehetne tartani benne. Íróasztal nincs, csak egy hosszú tárgyaló, amely mellett hat ember is elfér, ha összehúzza magát. Az asztalon spirálfüzetek, egy doboz golyóstoll, egy vonalas telefon. Ebben a helyiségben – itt fog írni, feltételezi Billy – még melegebb van, mint az előtérben, mert a délelőtti nap elárasztja fénnyel. Arra sem vette senki a fáradságot, hogy a redőnyt lehúzza. Giorgio a gallérját igazgatja.

– Fű!

– Gyorsan le fog hűlni – mondja Hoff. Kissé elkeseredettnek tűnik. – Pompás szellőztetőrendszert építtettünk be, a legjobbat a piacon. Máris hűvösebb van, érzitek?

Billyt nem érdekli a szoba hőmérséklete, legalábbis most nem. Az utcára néző nagy ablak jobb oldalára áll, és végignéz a már odaképzelt átlón a bíróság lépcsőjéig. Aztán meghúz egy újabb átlót a kisebb kapuig, amelyet az alkalmazottak használnak. Elképzeli a jelenetet: megáll egy rendőrautó, de lehet, hogy egy furgon, oldalán SERIFFHIVATAL vagy VÁROSI RENDŐRKAPITÁNYSÁG felirattal. Kiszállnak a rendvédelmisek. Legalább kettő, de lehet, hogy három. Négy? Annyi biztos nem. Ha autóval jönnek, a járda felé eső ajtót nyitják ki. Ha furgonnal, akkor a hátsót. Megvárja, hogy Joel Allen kiszálljon a járműből. Könnyen felismeri majd, őt fogják közre a rendőrök, és bilincsben lesz a keze.

Amikor elérkezik az idő – ha elérkezik –, könnyű célpont lesz.

– Billy! – Hoff hangjára összerezzen, mintha álomból ébredne.

Az ingatlanfejlesztő egy sokkal kisebb helyiség ajtajában áll. Ez a teakonyha. Amikor Hoff látja, hogy sikerült felkeltenie Billy figyelmét, feltartott tenyérrel mutogat körbe, mint egy tévévetélkedő szupermodell háziasszonya.

– Dave – szólal meg Billy. – Dave vagyok.

– Tényleg! Bocsánat. Elfelejtettem. Van itt egy kis tűzhely két gázrózsával, sütő nincs, de van mikró a popcornhoz, a szendvicsekhez és a félkész vacsorákhoz. Tányérok, edények a konyhaszekrényben. Van egy mosogatókagyló, hogy elmosogathass magad után. Egy mini hűtőszekrény. Sajnos külön mosdó nincsen, a női és férfi vécék a folyosó végén vannak, de legalább a te oldaladon. Nincs messze. És itt van ez is!

Kivesz egy kulcsot a zsebéből, és felnyúl az irodát/konferenciatermet a teakonyhától elválasztó ajtó feletti, fából készült téglalaphoz. Elfordítja a kulcsot, megnyomja a falapot, amely felnyílik. Mögötte egy harminc centi magas, százhúsz centi széles, és hatvan centi mély rekesz található. Üres.

– Tároló – mondja Hoff, és még el is mutogatja, hogyan lő egy láthatatlan fegyverrel. – A kulcs arra kell, hogy péntekenként bezárj, mielőtt a takarítók…

Billy majdnem kimondja, de Giorgio megelőzi, ami célravezető, mert itt neki kell gondolkodni, nem Billynek.

– Ide nem jönnek takarítók. Sem pénteken, sem semmilyen napon. Szupertitkos könyvprojekt, emlékszel? Dave is tisztán tudja tartani az irodát. Szereti a rendet, igaz, Dave?

Billy bólint. Szereti a rendet.

– Mondd meg Deannek, meg annak a másik biztonsági őrnek, Logan a neve, igaz? És mondd meg Brodernek is! – Billy felé fordul. – Steve Broder. Az épület gondnoka.

Billy bólint, és megjegyzi a nevet.

Giorgio félresöpri a kézíráshoz szükséges eszközöket (ezt a gesztust Billy egyszerre szomorúnak és szimbolikusnak találja), az asztalra lendíti a laptoptáskát, és kicipzározza.

– Egy MacBook Pro. A legjobb a piacon, a legmagasabb minőség. Az én ajándékom. Használhatod persze a tiedet is, ha akarod, de ez a cucc… ez mindent visz. El tudod indítani? Biztos van valahol egy használati utasítás, vagy ilyesmi…

– Elboldogulok.

Ezzel nincs gond, de mással lehet. Ha Nick Majarian nem nyúlt bele ebbe a gyönyörű fekete csodafegyverbe, hogy – mint egy varázstükörben – lássa, mit írogat Billy, akkor lépéshátrányba kerül. Márpedig Nick nem szokott lépéshátrányban lenni.

– Jaj, a manóba, erről jut eszembe – mondja Hoff, és egy másik gravírozott kártyát nyom Billy kezébe a teakonyha ajtaja feletti kis tároló kulcsa mellé. – A WiFi-jelszó. Teljesen biztonságos. Mint egy páncélterem.

Baromság, gondolja Billy, és zsebre vágja a kártyát.

– Nos – közli Giorgio –, azt hiszem, ennyi az egész. Magadra hagyunk, engedj utat a kreativitásnak! Gyerünk, Ken!

Hoff tétovázik, mintha szeretne még valamit megmutatni.

– Ha szükséged van valamire, csak hívj, Bi… Dave! Bármire. Szórakozás, mondjuk? Tévé? Rádió?

Billy a fejét rázza. A telefonján tele a könyvtár zenékkel, többnyire countryval és westernnel. Sok dolga lesz az elkövetkező napokban, de fog találni időt arra, hogy a telefonról áttöltse a zenéit erre a remek új laptopra. Ha Nick úgy dönt, belehallgat, megismerkedhet Rebával, Willie-vel és Hank Jr. minden garázda haverjával. És talán meg is írja azt a könyvet. A saját laptopján, abban megbízik. Gondoskodni fog biztonsági beállításokról mind a két készüléken – az újon és a saját régi cimboráján is.

Giorgiónak végre sikerül kiterelnie Hoffot, Billy magára marad. Visszaáll az ablak mellé, és újra szemügyre veszi a két átlót: a lépcsőhöz és a kiskapuhoz vezetőt is. Megint elképzeli, hogy fog történni az egész, élénken látja maga előtt. A való világ eseményei soha nem olyanok, mint amilyennek az ember elképzeli őket, de ez a munka a képzelettel kezdődik. Ebben hasonlít a költészethez. Vannak változók, vannak ismeretlen tényezők, sokszor szükség van módosításra: ezeket menet közben kell megoldani, de minden képzeletben játszódik le először.

Pittyen egyet a telefonja, üzenet érkezett.

Grusso: Ne haragudj H miatt. Tudom, hogy egy seggfej.

Billy S: Fogok még vele találkozni?

Grusso: Nem tudom.

Billy valami határozottabb választ szeretne hallani, de egyelőre beéri ennyivel. Mert muszáj.

6

Amikor Billy visszatér a házba, amely most az otthonát jelenti, David Lockridge vadonatúj belépőkártyája ott van a zsebében. Holnap az új használt autóval megy be a munkahelyére. A verandán, az ajtónak támasztva egy zsák Miraclo-Gro várja, ráragasztott cetlivel: Gondoltam, jól jön. Jamal A.

Billy int egyet a másik ház irányába, bár valószínűleg senki sem látja. Még mindig csak fél tizenkettő van. Az Ackerman szülők nyilván dolgoznak. Beviszi a műtrágyát, a zsákot az előszobában teszi le, majd a Walmartba hajt, ahol vesz két egyszerű mobiltelefont (egy tartalékot és a tartalék tartalékát) és két pendrive-ot, bár valószínűleg egy is elég lenne: Zola egész munkássága felfér egyetlen kütyüre úgy, hogy a rendelkezésre álló memória egy kicsiny részét sem foglalja el.

Hirtelen felindulásból vásárol egy olcsó laptopot is az AllTechnél, amit a hálószobai gardróbba rejt, ki sem bontja. A telefonokért és a pendrive-okért készpénzzel fizet. A laptophoz a David Lockridge Visa kártyát használja. A telefonokkal egyelőre semmi terve nincsen, lehet, hogy soha nem fogja használni őket. Minden a menekülési stratégián áll, ami egyelőre halovány árnyékként létezik csak.

Hazafelé megáll a Burger Kingnél, és amikor visszaér a sárga falú házhoz, két gyerek biciklizik előtte. Egy fiú és egy lány, egy fehér, egy fekete. Ha jól sejti, a kislány Jamal és Corinne Ackerman gyereke.

– Te vagy az új szomszéd? – kérdezi a kisfiú.

– Igen – feleli Billy, és arra gondol, meg kell szoknia ezt a gondolatot is. Még az is lehet, hogy mókás lesz. – Dave Lockridge vagyok. Mi a nevetek?

– Danny Fazio. Ez meg a barátom, Shanice. Én kilencéves vagyok. Ő nyolc.

Billy kezet ráz Dannyvel, aztán a kislánnyal is, aki megilletődve néz rá, amikor barna keze eltűnik a férfi fehér tenyerében.

– Örvendek. Élvezitek a nyári szünetet?

– Az olvasós kihívás klassz – meséli Danny. – Minden elolvasott könyvért adnak egy matricát. Nekem négy van. Shanice-nek már öt, de úgyis utolérem. Átmegyünk hozzánk. Ebéd után egy csomóan a parkban fogunk Monopolyzni. – Mutatja is, merre. – Shan hozza a játékot. Én mindig a versenyautóval vagyok.

Kölykök felnőttek nélkül a huszonegyedik században, ámuldozik Billy, nofene. És csak ekkor veszi észre, hogy két házzal arrébb a dagadt csávó – atlétatrikó, bermuda, fűfoltos sportcipő – szemmel tartja. Őt is, meg azt is, ahogyan a gyerekekkel viselkedik.

– Na, akkor legyél bátor, aligátor – mondja Danny, és felszáll a kerékpárjára.

– Viszlát, fakabát – feleli Billy, mire a két gyerek kacagni kezd.

Délután, egy rövid alvás után – úgy gondolja, megengedhet magának egy kis szunyókálást, hiszen író – kiveszi a hatos Budot a hűtőből. Lerakja Ackermanék verandájára egy üzenettel: Köszönöm a műtrágyát, Dave.

Egészen jól kezdődik. És a városban? Az is, reméli.

Hoffot leszámítva. Hoff zavarja.

7

Aznap este, miközben Billy leszórja a műtrágyát, Jamal Ackerman átjön hozzá kezében két sörrel, amit még Billytől kapott. Jamal zöld kezeslábast visel, a mellkasán az egyik oldalra a nevét hímezték fel aranycérnával, a másik oldalon meg az áll, hogy TOP GUMISZERVIZ. Egy kisfiú van vele, aki pepsi-colás dobozt szorongat.

– Helló, Mr. Lockridge! – mondja Jamal. – Ez a kisember a fiam, Derek. Shanice azt mondja, már találkoztatok.

– Igen, egy Danny nevű kissráccal volt.

– Köszönöm a sört. Hé, mi az a kezedben? Olyan, mint a feleségem lisztszórója.

– Mert az is. Először egy szórókocsit akartam venni a Walmartban, de ennyi fűre… – Billy a kis kopasz foltra mutat és megvonja a vállát. – Túl drága, annyit nem ér.

– A jelek szerint ez is működik. Lehet, hogy kipróbálom. És hátul mi lesz? Ott sokkal nagyobb a füves rész.

– Azt először le kell vágnom, és nincs fűnyíróm. Még.

– A miénket kölcsönveheti, nem, apa? – szól közbe Derek.

Jamal felborzolja a gyerek haját.

– Bármikor.

– Á, az túlzás lenne – mondja Billy. – Veszek egyet. Már ha belelendülök az írásba, és maradok egy ideig.

A verandához mennek és leülnek a lépcsőre. Billy kinyitja a sört, belekortyol. Pont erre volt szüksége, és ezt hangosan ki is mondja.

– Miről szól a könyv? – kérdezi Derek. A két férfi között ül.

– Titok – feleli Billy mosolyogva.

– Jó, de kitalált vagy igaz történet?

– Egy kicsit mind a kettő.

– Elég legyen! – mondja Jamal. – Nem illik faggatózni.

Egy nő közeledik az utca túlvégén lévő házak egyikéből. Az ötvenes évei közepén járhat, a haja őszül, a rúzsa élénkvörös. Egy koktélos poharat tart a kezében, és nehezére esik egyenesen járni.

– Mrs. Kellogg az – közli Jamal halkan. – Özvegy. Tavaly veszítette el a férjét. Agyvérzés. – Elgondolkozva néz Billy szánalmas fűfoltjára. – Fűnyírás közben, ráadásul.

– Ha buliztok, jöhetek én is? – kérdezi Mrs. Kellogg. Bár még mindig a járdán ácsorog és a szél sem fúj, Billy érzi a gin illatát a leheletén.

– Amennyiben nem bánja, hogy a lépcsőn kell helyet foglalnia. – Billy feláll és a kezét nyújtja. – Dave Lockridge.

Azonnal megjelenik az a férfi is, aki szemmel tartotta Billyt, miközben Dannyvel és Shanice-szel beszélgetett. Az atlétatrikót és a bermudát lecserélte farmerre és egy He-Man-es pólóra. Magas, cingár szőkeség érkezik vele háziruhában és tornacipőben. A szomszédból feltűnik – kezében egy tányér brownie-nak tűnő édességgel – Jamal felesége és lánya. Billy mindenkit beinvitál, mert odabent székeken is lehet üldögélni.

Isten hozott az utcában, gondolja.

8

A pólós pasas és a gizda szőke feleség Raglandék. Fazióék is megjelennek – a fiuk nélkül –, és egy üveg vörösborral Petersonék is az utca távolabbi végéből. A nappali megtelik. Kellemes kis spontán parti. Billy jól érzi magát, részben azért, mert nem kell az együgyű én-jével vesződnie, részben meg azért, mert tetszenek neki ezek az emberek, még Jane Kellogg is, aki elég kapatos, és gyakran ki kell mennie a mosdóba. Amit úgy hív, hogy pisilde. Mire mindannyian hazaszállingóznak – korán, mert holnap munkanap –, Billy már tudja, hogy be fog illeszkedni. Érdekelni fogja az embereket, mert könyvet ír, emiatt egzotikusnak tartják, de egyszer elmúlik az újdonság varázsa. Nyár közepére – feltételezve, hogy Joel Allen nem akar idejekorán randizni azzal a golyóval – egy lesz az utcabeliek közül. Szomszéd.

Billy megtudja, hogy Jamal a gumiszerviz művezetője, Corrie pedig – kicsi a világ – a bíróságon gyorsíró. Megtudja, hogy Diane Fazio vigyáz Shanice-re is a nyári szünetben, mikor Jamal és Corrie dolgozik. Shanice bátyja, Derek napközibe jár, és augusztusban kosárlabdatáborba megy. Megtudja, hogy Duganék, akik tavaly októberben nagyon hirtelen költöztek ki a sárga falú házból (elpucoltak, ahogy Paul Ragland fogalmazott), „beképzeltek” voltak, így Dave Lockridge jó cserének tűnik. A lövés után majd azt mondják az újságíróknak, hogy pedig olyan kedves embernek tűnt. Ez Billy számára rendben is van így. Ő is kedves emberként gondol magára, csak a munkája piszkos. De legalább, gondolja, soha nem lőtt le tizenöt éves srácot az iskolába menet. Ha feltételezzük, hogy Joel Allen, vagyis „Joe”, valóban megtette.

Lefekvés előtt kicsomagolja az AllTech laptopot, bekapcsolja, és Google-on rákeres Ken Hoffra. Elég nagy kutyának számít Red Bluffban. Az Elk rend tagja. És a Rotary Clubé. A helyi Jaycees szervezet elnöke volt. A 2016-os választási időszak alatt a helyi republikánus pártot vezette, van is egy borosta előtti kép Kenről Make America Great Again-es sapkában. A városfejlesztési bizottságban is benne volt, de 2018-ban lemondott, mert összeférhetetlenséggel vádolták. Fél tucat belvárosi épület, közöttük a Gerard-torony van a tulajdonában, Billy úgy véli, afféle Donald Trump-utánzat lehet. Három televíziós csatornája is van, egy itt Red Bluffban, másik kettő Alabamában. Mind a három a World Wide Entertainment partnere, akkor ezt értette Hoff a WWE alatt. Nem is egyszer, de kétszer vált el. Pokoli feleségtartást fizethet. Egy golfpálya építésének tervét elkaszálták. Egy másik belvárosi építkezés tervei függőben vannak. Mint Hoff kaszinóengedélye. Mindent egybevetve egy olyan ember képe rajzolódik ki, akinek a jelentéktelen üzletekből álló birodalma az összeomlás határán egyensúlyozik. Egy apró lökés, és irány a szakadék.

Billy ágyba bújik, és kezét a párna alá dugva a sötétségbe mered. Kezdi megérteni, mi vonzotta Nicket Ken Hoffban, és Ken Hoffot Nickben. Nick néha nagyon elbűvölő (ott az a ragyogó mosoly), és okosabb, mint az átlag, de ha az ember belegondol, Nick hiéna, és egy hiéna abban jó, hogy felméri az elhaladó csordát, és kiválasztja a lesántult egyedet. Amelyik nemsokára lemarad. Ken Hoff a palimadár. Nem fogják a gyilkossággal vádolni, hiszen megrendíthetetlen alibije lesz, de amikor a zsaruk elkezdenek kutakodni, hogy ki rendelte el a kivégzést, Nickig nem érnek el. Kent fogják megtalálni. Billy úgy dönt, nem érdekli.

Miután az utolsó csepp hűvösséget is felszívja a párna alól, a jobb oldalára fordul, és szinte azonnal elalszik.

Jó szomszédnak lenni fárasztó.