4. FEJEZETEmily
Az éjjeliszekrényen felcsörgő telefon ébresztett fel. Nem tudtam eldönteni, hogy egy elképesztően szép, vagy egy kifejezetten szörnyű álomból.
Csak az volt nyilvánvaló, hogy teljesen elgyötörten emeltem fel a fejem a párnáról. Arccal lefelé aludtam el, és a kócos hajam függönyétől alig látva, tapogatódzva nyúltam a mobilom után.
Amikor végre megtaláltam, a hátamra fordultam, és félresöpörtem az arcomból a hajam. Így már láthattam, ki keres.
A folyóra nyíló, széles ablakokon át napfény áradt a szobába, ezért összeszűkülő, álmos szemmel meredtem a készülékre.
Elfogott a rosszullét, amikor megláttam a képernyőn a nevet.
Hát persze.
Reggel hét órakor.
Ki más lett volna?
Mintha nem lenne így is éppen elég bajom.
A karommal pajzsként takartam el a szemem, fogadtam a hív
