8. FEJEZETRoyce
– Na? Belementek már?
A fülemhez szorítottam a mobilom, ahogy oldalt kisiettem a színpad mögül. Csak éppen annyira emeltem fel a hangom, hogy a klub zaját túlharsogva hallható legyen a vicsorgásom.
– Először is, nagyon jól haladunk a másik vonalon.
Az ingerültségtől összeszorult a mellem, továbbmentem, és legszívesebben a hajam téptem volna.
– Isten verje meg!
– Nyugi, haver, időre van szükségünk, és te is jól tudod, milyen kényes a helyzet.
Kifújtam a levegőt.
– Tudom. Basszus! Nagyon is. Csak az nem világos, hogy mennyi időnk maradt még. – A tekintetem megállapodott a színpadon, ahol a roadok sietve befejezték a koncert előkészítését. Egy DJ régi countryzenét játszott a fenti hangszórókból, a tömegre villogott a stroboszkóp fehér fénye. Az emberek izgatottan és ha
