9. FEJEZETEmily
A dal szövege lenyűgözte a közönséget.
Beleadtam a szívemet.
Őrjítő volt belegondolni abba, hogy sok ezer vadidegen ember gyűlt össze egy helyre, ahol most mindenki ugyanazt érzi.
Eggyé váltunk a zene hatására.
Összekötött minket, ahogy ezen a világon semmi más.
Éppen egy vidám dalt játszottunk, amitől senkinek nem szökik könny a szemébe. Mégis magával ragadott egy érzés. Miközben beleénekeltem a mikrofonba, régóta nem tapasztalt érzelem fogott el.
Lehet, hogy most is az utcákat járom,
Mégsem voltam eddig ennyire magányos.
Hiába vesznek körül az emberek,
Nem tudhatom,
Otthonra találok-e.
Azért, kedvesem… drágám, mert a szívem mindig haza hív.
Kedvesem… drágám, a kis falunk haza hív.
Amikor hátraléptem és tapsolni kezdtem a dal ütemére, Richard belekezdett a gi
