– Azt hiszem, nem tévedek, ha úgy vélem, nagyjából hat hónappal ezelőtt került örvénybe az életem.
Pofon pofon után. Egyik tragédia a másik nyomában. Belém mart a fájdalom, hiába próbáltam meg úgy tenni, mintha semmit sem éreznék. Royce észrevette. Oldalra fordult, és egyik széles tenyere az arcomra simult.
– Ha meg tudnálak szabadítani a szenvedéstől, megengednéd nekem?
Fellángolt a világom.
Alig kaptam levegőt.
– Úgy érzem, hogy ezt már megtetted.
Megrázta a fejét.
– Nem. Ennél többre gondoltam, Emily. Megengeded nekem, hogy kicsináljam azt, aki bántott téged? Azt, aki miatt ennyire szenvedsz?
Pánikba estem. Lehetséges, hogy tudja? A vallomás már a nyelvem hegyén remegett, őszinteségért könyörgött. Csakhogy még nem álltam készen.
Nagyot pislogtam.
– Szerintem nagyon is tudod, m
