16. FEJEZETEmily
– Válthatnánk pár szót?
A bátyám hangja a hátam mögött csendült fel. Összerezzentem. A hotel előtt, a dísztónál álltam, a karomat összefontam a mellemen. Átöleltem magam, miközben tűzött rám a napfény. Olyan volt ez a meleg, mint egy biztonságos, puha pokróc.
Aggódva Richard felé fordultam. Tízméternyire egy fa árnyékában állt, a kezét szakadt farmerja zsebébe dugta. A szél belekapott sötétszőke tincseibe, a zöld szempár aggódva figyelt. Mintha arra gyanakodott volna, hogy mi ketten már nem értjük meg egymást.
Közel, mégis távol.
Mindörökké hűségesen, de kettőnk között kezdett gyengülni a kapcsolat.
Fájdalom hasított a szívembe ettől a gondolattól.
– Persze! – kiáltottam oda barátságosan, bár igazából nem voltam biztos benne, valóban ez-e a megfelelő alkalom, mivel
