Dél-Karolinában még várt ránk egy koncert, utána pár napig pihenhettünk Dalton városában.
Én ott születtem.
Elöntött a boldogság, mert arra gondoltam, hogy újra az anyukám konyhájában ülhetek, és beszívhatom a frissen sült sütemények és a szeretet illatát.
Alig vártam.
Nagyon kellett már a pihenés.
Hogy kiszabaduljak a nyomás alól.
– Nem a pénzről beszéltünk – mondta Royce, és amikor rám nézett, vágy lángolt a szemében.
Miattam jött tűzbe.
Végigfutott rajtam a borzongás. A testhőmérsékletem felment negyven fokra. Hacsak egy percig is tovább maradok itt, ültő helyemben szénné égek.
Felpattantam.
– Hátramegyek kicsit dolgozni egy számon. Jó éjszakát mindenkinek!
Idétlenül odaintegettem nekik, és úgy húztam el hátra, mintha égne a ház.
Viselkedhettem volna megfontoltabban is. Csak
