17. FEJEZETRoyce
– Itt van bent, Royce. Istenem, itt van! – A telefon hangszórójából nyöszörgés hallatszott.
Még jobban magamhoz szorítottam a mobilom, hogy megértsem a kétségbeeséstől remegő suttogást. Olyan halkan beszélt, hogy alig értettem. Az viszont nagyon is nyilvánvaló volt, hogy a kibaszott ország túlsó végéből halálosan kétségbeesve könyörög nekem a kishúgom.
Remegtem a haragtól, miközben vicsorogva fel és alá jártam a sikátorban. A klubban éppen az előbb ért véget az együttes koncertje.
A zene keresztüllüktetett a mocskos falakon, a hanghullámok mozgásba hozták a járdán éktelenkedő, sáros tócsákat.
Szirénázva egy kocsi közeledett az utcán, felgyorsuló autók hangját hallottam. A fullasztó melegben négykézláb araszoló mocskos város hangjait.
Lehajtottam a fejem, és vicsorogv
