18. FEJEZETEmily
– Csak most jöttünk, de máris megyünk tovább. – Rhys kinyitotta a járda mellett parkoló Escalade hátsó ajtaját.
– Lassan a testtel… Mióta vagy te a banda intézője? – kérdezte Melanie. Felvonta a szemöldökét, miközben a bőröndjeinket hátra bepakoló sofőr kezébe nyomta a sporttáskáját.
– Ó… Szia, Melike. Nem akarom az időt pocsékolni, mert legszívesebben ott lennék az anyukám mellett. Minek bénázzunk? Úgyhogy leszel szíves a feszes kis seggedet bevonszolni a kocsiba, hogy végre indulhassunk?
– Anyámasszony katonája.
Rhys a mellére szorította a kezét.
– Ezt úgy mondtad, mintha sértés lenne. Szerintem igazából ennél jobban még sosem dicsértél meg. Nincs ezen a világon fontosabb nekem, mint az én csodálatos anyukám.
– Lehet, hogy most nem is tévedtél, cowboy – kuncogta M
