19. FEJEZETRoyce
– Azt a hétszentségit. Isteni volt ez a vacsora, Mabel! – mormogta Rhys, miközben gyorsan begyömöszölt még egy szelet almás pitét a szájába. Elképesztő boldogság ült ki az arcára, és nyugodtan meg lehetett volna mintázni róla a pitefaló szegénylegény szobrát.
Egy percre sem tudta befogni a száját, de ettől még rokonszenvesebb lett, amiért kissé nehezteltem rá. Úgy éreztem, borotvaélen táncolok.
Miközben megpróbáltam normális emberi lényként ülni közöttük, lángolt bennem az izgalom, mintha egy törvényen kívüli illetéktelen behatoló lennék. Őszintén meg kell mondanom, ez az egész helyzet kezdett elviselhetetlenné válni.
A csendes kis házban pihentünk egy ősöreg, ovális ebédlőasztal körül ücsörögve. A fehér, hímzett abroszt valószínűleg már nemzedékek óta használták, és b
