Balatoni Menedék

Fejezet 4

– Sejtheti, hogy akkor még azt sem tudtam, hol található ez a ház, hiszen épp csak értesültem a létéről, az úgynevezett örökségemről, semmint az elnevezésén gondolkodtam volna – zártam le a beszélgetést meglehetős ridegséggel. – Egyébként meg jobban tenné, ha kiélvezné a jó dolgát és strandolna egyet, vagy napoztatná magát a kertben. Ki tudja, meddig lesz alkalma rá…

De ahogy kiejtettem, már meg is bántam a szavaimat.

Amikor a lány aznap reggel behozta az újságot, s a kávé mellett olvasni kezdtem, azonnal szemembe ötlött a fotó. A szebb napokat látott épület előtt két alak volt látható – két férfi katonai egyenruhában. Az a fénykép akkor készült Kálmánról és Gyuláról a ház előtt, mielőtt bevetésre küldték volna őket az oroszok ellen. Hogy a fenébe került egy családi kép ezekhez, töprengtem felháborodásközeli állapotban, aztán feltűnt a forrása is – Magyar Futár –, és úgy éreztem, mintha pofon vágtak volna. Igen, annak a szennylapnak a főszerkesztője akkor járt nálunk, amikor a fiúkat egy hevenyészett kerti partival búcsúztattuk.

Hogy a fenébe került egy családi kép ezekhez,Magyar Futár– Jól kiosztottad a disznót – dicsért meg Kálmán unokám, amikor visszautasítottam a hírhedten zsidó- és kommunistagyűlölő Rajniss Ferenc együttműködési ajánlatát a mi Balatoni Futárunkkal. A „civilben” országgyűlési képviselő nem értette, hogy mondhatok nemet egy hetvenezres példányszámú lap megkeresésére – az ő köreikben nem voltak hozzászokva a kikosarazáshoz. Mivel az országos politika már rég nem érdekelt, csak akkor találkoztam a pökhendi fajtájával, amikor átrándultunk korzózni Füredre a fiatalokkal – a két fiú, a két „mindhalálig” barát, fülig szerelmes volt ebbe a szerencsétlen lányba, akit azóta itt rejtegetek, amióta egymással versengő hódolói bevonultak.

Balatoni FutárCsak meg ne lássa!, dugtam elővigyázatosságból a terítő alá az újságot, merthogy a lány, Artner Rita, echte zsidó volt, és a Balatoni Menedékben nem, úgymond, az ártatlanságát kellett őriznem a pajtásai visszatértéig, hanem az inkognitóját, és ezzel végső soron az életét is.

Csak meg ne lássa!,echteEz a Rajniss egyébként nyilván összekötötte a kellemest a hasznossal, már ha az én megkörnyékezésemet és a Balatonon pihenő politikusaink seggének nyalását egy lapon lehet említeni. De hát – és ez a tudat minden reggel még keserűbbé teszi a kávémat – mi „hazafiak” közösen engedtük el ezeknek a gazembereknek a gyeplőjét. Elég, ha csak arra gondolok, miféle agyalágyult lokálpatriotizmustól átitatott tudósítást hoztam le én is még 1936 húsvétján, azt sugallva az olvasóknak – és persze a nálunk hirdetőknek –, hogy történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, s ez így lesz az idők végezetéig… Kit érdekel Hitler, Sztálin vagy Mussolini, amikor itt patakzik a jó bor, szól a zenekar, és a lányok szoknyája úgy fodrozódik, mint a vitorlások oldalánál megiramló hullámok. Azt képzeltük, hogy itt, a világ közepén a nyár végtelen, az édesvízi mediterrán pedig felülír minden emberi gonoszságból feltornyosuló viharfelhőt…

„Néhány nap és itt a húsvét. A miniszterek és politikusok a nehéz és felelősségteljes munka után elutaznak pihenni. Húsvét után aztán újra megkezdődik a munka, összeül a parlament és hozzálátnak a költségvetés tárgyalásához. A húsvétot Gömbös Gyula miniszterelnök nagytétényi birtokán tölti. Kánya Kálmán külügyminiszter már napok óta Balatonalmádiban tartózkodik. Lázár Andor igazságügyminiszter hajóútra indult, Afrika partjait keresi fel. Bornemisza Géza iparügyi miniszter Lovranában tölti el szabadságát. Winchkler István kereskedelmi miniszter a Semmeringen üdül. Hóman Bálint vallás – és közoktatási miniszter és Darányi Kálmán Balatonfüreden pihennek.”

„Néhány nap és itt a húsvét. A miniszterek és politikusok a nehéz és felelősségteljes munka után elutaznak pihenni. Húsvét után aztán újra megkezdődik a munka, összeül a parlament és hozzálátnak a költségvetés tárgyalásához. A húsvétot Gömbös Gyula miniszterelnök nagytétényi birtokán tölti. Kánya Kálmán külügyminiszter már napok óta Balatonalmádiban tartózkodik. Lázár Andor igazságügyminiszter hajóútra indult, Afrika partjait keresi fel. Bornemisza Géza iparügyi miniszter Lovranában tölti el szabadságát. Winchkler István kereskedelmi miniszter a Semmeringen üdül. Hóman Bálint vallás – és közoktatási miniszter és Darányi Kálmán Balatonfüreden pihennek.”Igen kérem, ezeket a sorokat én vetettem papírra, mert rövidlátó módon azt hittem, hogy jobbra fordulnak a dolgok, mint ahogy sokan mások is ezt hitték, pedig ezzel önkéntelenül is csak kollaboráltunk az ilyen Rajniss-félékkel, akik a tehetségtelenségük felett érzett kielégítetlen dühüket olyanokon vezették le, mint ez a szerencsétlen Artner lány.

Akire egyébként, ha csak rápillantok, mindennap kedvet is szervíroz az élethez a friss zsemle, meg a kövér zsírcseppeket izzadó vajgömbök mellett. Itt Balatonszépén – távol az, úgymond, nyüzsgő és világias Füred zajától – csöndesebben élünk, némiképp (s immár egyre hasznosabban) rejtve a fürkész tekintetektől. Ha kipillantok az apácarácsos verandáról, partig futó szőlősorok vezetik a tekintetemet a csillogó víztükör felé – még jó, hogy ilyen távolságból nem vetíti vissza annak a kopott vén szamárnak a fizimiskáját, akivé váltam – hm, mióta is?

Meggyőződésem, hogy akik a szép öregségről lamentálnak, azok többnyire fizetett firkászok, vagy a természet mindenhatóságába belebolondult úgynevezett szakértők – legtöbbjük ráadásul még innen van a negyedik ikszen.

Ezen a gondolatmeneten el is húztam a szám sarkát, amit a mellettem elsuhanó jó illatú fiatalság úgy értékelt, hogy ma nem foglalkozunk a világrontó gondokkal, helyette megpróbálunk valami értékelhetőt művelni majd a kertben vagy a szőlőben.

– Na, végre egy mosoly – jegyezte meg szelíden, miközben aprócska terítőseprűjével összeterelte a lehullott morzsákat előttem. Az előző nap szedett csokornyi orgona elhullajtott szirmait ugyanakkor valamilyen átláthatatlan kegyeleti okból mementóként ott hagyta.

– Csak arra gondoltam, hogy igazából hálás lehetek a sorsnak, amiért annak idején idevezérelt – sóhajtottam.

– És hálás lehet magának is, mert elfogadta, és élt a lehetőséggel – mondta olyan magabiztos hangsúllyal, mint aki tökéletesen átlátja hosszú életem legkalandosabb kurflijait is.

kurfliÓ, igen, ha már kanyarokról beszélünk, engem most sokkal jobban izgat, hogy ezen a bájos kis csirkén össze ne marakodjanak a „neveltjeim”, akiknek nyilván épp elég tehertétel, hogy el ne vesszenek egy teljesen értelmetlen háború borzalmaiban. A legmélyebb, legigazabb férfibarátság, vitorlás bajtársiasság is zátonyra futhat egy buta, félreértelmezhető gesztuson – s valljuk meg, ebből egy ilyen könnyűvérű helyen, mint a Balaton, nap mint nap születhet sértődés. Ezen az sem változtat, hogy amiből még ezekben a nehéz időkben is élünk – nevezetesen a Rajniss által prédának kiszemelt Balatoni Futár – lényegében erre a carpe diem életérzésre apellál évtizedek óta, mégpedig nem kevés sikerrel.

Balatoni Futárcarpe diem