Reni úgy nyerít, hogy az elviselhetetlen. Én se tudok elaludni, de ezek a hangok! Muszáj megnéznem. A szobájából jön a zaj. Fülhallgatóval a fülében, a kezében a telefonjával találom. És röhög, egyfolytában röhög. Valami nagyon vicceset nézhet, hallgathat, az szent. Egy végtelenített kabarét, vagy mi a fenét. Előtte a kis asztalon üres cideres üvegek sorakoznak.
– Mégis mi a fenét művelsz? – förmedek rá, de természetesen nem hallja meg a hangom.
Nem értem, de nem érzek rá késztetést, hogy megrázzam, vagy hogy kitépjem a füléből a fülhallgatót.
Jaj Reni, mi a fene történik veled? – kérdezem magamban. Mi a fene történik mindkettőnkkel? Eddig csak én vergődtem csapdába esve a rákommal. Én próbáltam megedződni, túlélni. Erre most itt van a húgom is. Munka és úgy tűnik mindenféle meggyőződ
