Nagy üresség volt a falon, a szép kép, anyu képe eltűnt!
Cynthia megrémült ettől a felfedezéstől. Csak állt és bámult az üres falra. Aztán körüljártatta a tekintetét a szalonban, hátha máshová akasztották…
De nem!
Hirtelen egészen idegennek tűnt neki a szoba. Mintha a bútorok is szomorúak lennének anyu nélkül. A piros selyemfotelokon csúnya seszínű huzatok voltak, és eltakarták a szép aranyozásokat. Az ablakredőnyök lehúzva, csúnya szürke homály volt, és Cynthia elkezdett félni.
Rémülten szaladt ki a szobából.
– Anyu képét ellopták! A nagy festményt! Nincs ott a zongora felett. Nincs!
A kisasszony megpróbálta vigasztalni, simogatta a kis arcát és csókolgatta. Nagyon jó volt hozzá, és később, amikor kiderült róla, hogy valami pletykákat terjeszt, és ezért apu elküldte, Cynthia sírva b
