És az volt a legborzasztóbb, hogy mindig úgy látta maga előtt, mint abban az iszonyú pillanatban, amikor az agyát hirtelen elborította valami vad, tébolyult vérhullám, kirántotta pisztolyát, és lőtt.
A fehér, meztelen testét látta, ahogy ott fekszik annak az idegen férfinak az ágyán, szemérmetlenül az ölelés és a kéj előtti vagy talán utáni percekben… A mellén annak a férfinak a karja, amint a meglepetés és rémület pillanatában védőleg átkarolta.
Milyen zavart és ijedt volt ez a férfiarc. Az a férfi, akit eddig csak frakkban látott, rendjelekkel, elbűvölő fölényes mosollyal, most bambán bámult bele az ő revolver csövébe…
A lövés nem talált. Egyik sem. Hiszen reszketett a keze, remegett az egész valója.
Catherine-nek semmi baja sem történt, a szeretője karjából is kioperálták a golyót.
