Huszonharmadik fejezetEgyedül maradtam. Igyekeztem leárnyékolni a szemem a reggeli napfénnyel szemben, és körbenéztem a szobában. Rush elment, ami nem meglepő. Felültem, és ránéztem az órára: már tíz elmúlt. Nem csoda, hogy már nincs itt, hiszen átaludtam a reggelt. Pedig aznap beszélnünk kellett. Tegnap elképesztőt szexeltünk, de ma végre át kellett dumálnunk a dolgokat.
Felálltam, és megtaláltam a ledobott nadrágomat az ágy végében. Rush hozhatta fel, mert tegnap emlékszem, hogy a lépcsőn hagytam. Rush egyik pólóját szépen a nadrág mellé hajtogatták, felvettem, és lerohantam a földszintre. Készen álltam a találkozásra.
Tárva nyitva álltak a folyosó másik oldalán található szobák ajtai, amit a családnak tartottak fenn. Ledermedtem. Ez mit jelenthetett? Eddig mindig csukva voltak. Aztán
