Huszonnegyedik fejezetNem néztem vissza, és Rush sem szólt utánam. Elindultam lefelé a lépcsőn, a bőrönddel a kezemben. A földszintre pillantva láttam, hogy apám lépett ki a nappaliból az előtérbe. Eltorzult arckifejezése miatt tizenöt évvel idősebbnek tűnt, mint amikor előzőleg láttam. Az elmúlt öt év nem tett neki jót.
– Ne menj el, Blaire! Kérlek, beszéljük meg! Hagyj magadnak némi időt, hogy átgondolj mindent! – Azt akarta, hogy maradjak. Miért? Hogy jobban érezhesse magát amiatt, hogy elrontotta az életemet? Hogy elrontotta Nan életét?
Kihúztam a telefont a zsebemből, amit tőle kaptam, és felé nyújtottam.
– Vedd el, nincs szükségem rá – mondtam.
Lebámult a készülékre, aztán visszanézett rám.
– Miért akarod, hogy elvegyem a telefonodat?
– Mert semmire sincs szükségem tőled – vála
