Homérosz mintha lenyelte volna a nyelvét.
– Na, és akkor nézzük még a végét is, habár a maga történetével kapcsolatban, azt hiszem, minden világos. Halkan, mint egy altatódalt… Itt aztán már végképp az ördög se tud eligazodni… Aha… Szása testét Homérosz a Tulszkaján… csak nem találta meg. Mi van még? Ennyi. És megint magáról, harmadik személyben. Bájos, nagyon bájos! Fogja! – A tanár lecsapta a füzetet a nedves viaszosvászonra. – Nincs benne semmiféle összeesküvés. Csak fellengzős badarság.
– Na, menjen a picsába! – mondta Homérosz, miközben a nadrágjába törölte, majd a belső zsebébe csúsztatta a füzetet.
– Hagyjon fel vele! Tanuljon meg előbb helyesen írni! Majd aztán kezdjen bele a saját Íliász-ába! Hiszen maga nevezte el magát Homérosznak, nem az emberek.
– A picsába! – ismételte me
