9. fejezet
A SZÍNHÁZRáköpött a gázálarc üvegére, eltörölte rajta az ujjával. Hogy ne párásodjon be. Bekapcsolta az adó-vevőt, belehallgatott a zajba. Ráállt a megfelelő frekvenciára.
– Vétel.
– Kapcsolatfelvétel egy óra múlva. Addigra mindennek fel kell állnia.
– A felszínen vagyok. Nem tudom ígérni, hogy egy óra múlva készen leszek.
– Ha egy óra múlva nem jelentkezel, akkor vagy megléptél tőlem, vagy megdöglöttél. Az öregnek annyi bármelyik esetben is.
– A tieiteket harmadik napja nem éritek el, nekem pedig…
– Sok szerencsét!
Újra üres sustorgás.
Üldögélt még egy percet. Hallgatta a zajt, tekergette a gombot: hátha hall valamit. Aztán becsatolta a hátizsákot. Óvatosan belebújt a hevederekbe, felállt, és elindult vele, vigyázva, mint egy sebesült gyermekkel. Tíz kiló robbanóanyag
