10. fejezet
A VÖRÖS VONAL– Hé, haver! Neked meg mi kéne?
Artyom ránézett a kérdezőre: trutymóban úszó málnaszínű csillag. Megvonta a vállát.
A boltívek mellett fáradt zászlórudak meredeztek, rajtuk fonnyadt vörös zászlók. A boltívekben majdnem ember nagyságú táblákat aggattak fel: „Vörös Vonal. Államhatár.”
– Gyere ide! Hadd nézzelek meg jobban!
A tiszt nem vette le szemét Artyom kezéről. Háta mögött a vöröskatonák a parancsát várták.
Mit kell tennem, kérdezte magától Artyom.
Semmi esetre sem szabad felemelnie a kezét és előrelépnie. Nem szabad ez után a szerencsétlen Umbach után mennie oda, ahol Pjotr Szergejevicsnek mindjárt botra tekerik a beleit. Nem szabad beismernie, hogy az a diverzáns rádiós, akit kerestek, nem Umbach, hanem ő, Artyom. Mert őt, Artyomot úgysem engedik Umbach
