– Egyszerűen gyáva vagy, Arkasa.
– Gyáva?!
– Neked minden darab túlságosan kockázatos! Emlékeztess csak, miért nem tudjuk színre vinni a Sirály-t? A szánalmas, ártatlan Sirály-t! Abban találnánk végre egy tisztességes szerepet nekem!
– Azért, mert Csehov írta! Csehov! Mint a Cseresznyéskert-et!
– Na és?!
– Hát éppen az, hogy Csehov! Csehov, nem pedig Wagner! Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a Wagner állomáson élő szomszédjainknak ez szálka lenne a szemében! Hogy mi direkt rosszindulatból választottuk Csehovot, csak azért, hogy gúnyolódjunk rajtuk!
A léptek elszálltak, szétszóródtak a teremben.
– Ketten tartják a nézőteret, négyen a színfalak mögött! – suttogta valaki. – A rádiósnak itt kell lennie.
Artyom kérlelve a szájára tette az ujját, a földre vetette magát, vaktában
