Az a másik ott Borisz Ivanovics. Ez itt Gleb. Az apai neve ugyanúgy Ivanovics. Egyébként kevés hasonlóság volt bennük. De azért mégis azonnal el lehetett hinni, bármilyen fantasztikus volt, hogy…
– Igen, ezredes elvtárs. Egy aktivistájuk itt beismerte. Azt mondja, a Reich el akarja foglalni a Tyeatralnaját. Most rögtön.
Egy hang. Artyom felismerte a hangot – ott, a színpad alatt kucorogva hallotta: a két fivérnek egy hangja volt. Ezzel az egy hanggal különféle szavakat mondtak ki, és különféle mondatokat állítottak össze belőlük; és különböző volt az egyenruhájuk, és különböző időben állt meg az órájuk is. A hang viszont ugyanaz volt.
Valószínűleg Gleb volt az idősebbik. Idősebbnek tűnt. Vagyis Borisz gyorsabban haladt előre a szolgálati útján. Hogyan fordulhatott ez elő velük, gondolta
