11. fejezet
UTÓHATÁSOKValamit kiabáltak utána, amikor futott felfelé a mozgólépcsőn. Artyom azonban nem fordult hátra egyszer sem. Mi van, ha hátba lőni félnek, de szembe nem?
Kiért a forgókapukhoz, a kasszákhoz.
Odalent tompa morajlás hallatszott. Mintha valahol a metró alatt forrongani kezdett volna a föld, melyet az emberek átlyukasztottak, mintha a láva áttörte volna vékony héját, hogy maga alá gyűrje az állomásokat és az alagutakat. Mintha. Valójában azonban a Tyeatralnaján folyt a háború. A háború, amelyhez Artyom adta meg a lökést. Lehet, hogy éppen most halt meg az ostoba rendező meg az ő szajha sztárocskája: lehet, hogy épp ebben a pillanatban érte őket a halál. Artyom pedig megint csak életben maradt.
Leült, és csak ült a hideg lépcsőfokokon, összehúzva magát, habár el kellet
