5. fejezet
AZ ELLENSÉGEKAz őrnagy irodája elég kényelmesnek mutatkozott, és inkább legénylakásra emlékeztetett. Azonnal világossá vált, hogy a tulajdonosa itt is éjszakázik: az egyik sarok le volt választva függönnyel, de a függöny alól otthonosan ágy sarka kandikált ki, az ágyat hanyagul műszálas pléddel terítették le. Molyrágta szőnyeg, bonyolult keleties mintázattal, amelynek részletei már kezdtek kikopni. A másik sarokban fényűző ikont helyeztek el: két sovány alak piros ruházatban, szomorú arccal, finom, hosszú ujjaik között törékeny kardot tartva.
Az őrnagy kinyitotta az ajtót, kritikus pillantással végigmérte a szobát, sóhajtozva felvette a helyiség két végében eldobott kedves kis plüsspapucsot, és felháborodva az asztal alá hajította.
– Elnézést a rendetlenségért. Sietve szedelő
