– A maguk biznisze vidámabb – jegyezte meg Homérosz.
– Kár így beszélned, öreg – komorodott el Ljoha. – Nem mindenkiből lehet bróker. Ahhoz tehetség kell.
– Bróker?
– Hát persze. Mint én is. Mint azok a srácok is. Brókerek. Miért, szerinted hogy kell nevezni őket?
Homérosznak még csak elképzelése sem volt róla. El volt foglalva: igyekezett nem mosolyogni. A szája sarka azonban mégiscsak felfelé húzódott.
És ekkor – vette észre Artyom – hirtelen megváltozott. Az arca hideggé és ijedtté vált, mint egy halotté. Elnézett a bróker mellett – valahová oldalra.
– Kár így beszélned – mondta neki újra Ljoha, mintha süket volna. – A trágya a gazdaság vérkeringése. Min termesztjük a gombát? A szevasztopolszkajai paradicsom mitől érlelődik? Úgyhogy kár így beszélned.
Homérosz oda-odabiccentett L
