6. fejezet
NYOLC MÉTER– Itt az út csak egy irányba vezet tovább – mondta búcsúzóul a határőrparancsnok, miközben körmével elvakart egy érett, levedző pattanást a nyakán.
És ekkor elfogta őket a kíváncsiság, hogy hová is kerültek.
A Mengyelejevszkaja félhomályos, párás, egészen átnedvesedett állomásnak bizonyult. A szomszédos Novoszlobodszkajáról az átjáró lépcsője nem gránitpadozatra vezetett, hanem egy tóba: az emberek bokáig érő hideg, zavaros vízben éltek. Artyom kibontotta a batyuját, amelyben benne volt a mocsárgázló csizmája is. Egyúttal a vállára akasztotta a géppisztolyt is. Homérosz is gumiruhában volt, azonnal látszott rajta az egykori vándor.
– Nem tudtam, hogy átszakadt – mormogta Ljoha, és összehúzta magát.
Itt is, ott is korhadt fából eszkábált deszkakeretek hányódtak a
