Stockholm, 2018. december
Bell a pedálon állva tekert át a lámpákon, nadrágszára a zoknijába volt tűrve, és még lihegett az előző kaptató után. Azon kevés kerékpáros közé tartozott az utcán, akik izomerővel hajtották előre magukat, az elektromos biciklin és rolleren közlekedők sokkal rendezettebben néztek ki – és nem voltak akkora késésben, mint ő. De legalább mostanra jelképessé szelídült a Balti-tenger felől fújó szél, amely a csontjáig hatolt, amikor tíz perccel ezelőtt kilépett a lakásából. Arca kipirult az erőlködéstől.
Jobbra kanyarodva egy keskeny utcába ért, és a kormányra hajolva nekiindult a rövid, de meredek domboldalnak, amelyről néhány perc múlva gyalog fog lejönni. Az utca mindkét oldalán fényes fekete autók sorakoztak, némelyikben már benne ült a sofőr – ez ugyanis a diplo
