Aznap ólomlábakon járt az idő. Bell valahogy leadta a gyerekeket az iskolában és az óvodában, és mindössze néhány percet késtek, sikerült rendbe tennie a konyhát, megvenni a vörösáfonya-lekvárt, vacsorát főzni és kivasalni a kivasalnivalót, aztán indulhatott a lányokért, és megebédeltette őket. Még énekelt és mesét is olvasott nekik, és, még nagyobb meglepetésére, arra is sikerült rávennie őket, hogy tegyenek rendet a szobájukban. Csak Hannát nem sikerült elérnie.
Ninny, a titkárnő bizalmasan elárulta neki, hogy Hanna éppen egy olyan beteggel foglalkozik, aki pszichotikus epizódon megy keresztül – de ha a gyerekekről van szó, idehívja a telefonhoz. Bell vonakodva bár, de elhárította az ajánlatot. Nem a gyerekekről volt szó, és úgy ítélte meg, hogy az üzenet – bármilyen hajmeresztő volt is
