– Tessék! Mit szólsz hozzá? – kérdezte Bell, ahogy virágkoronáját puhán a fejére tette.
– Királynőm! – gügyögte Kris boldogan tapsolva, amikor Bell felállt és megpördült. – Szenzációs. – Gyakrabban kellene leeresztve hordanod a hajadat.
Bell megvonta a vállát.
– Nem praktikus, amikor három gyereket kell szemmel tartanom. Állandóan belelógna valamilyen festékbe vagy ketchupba.
– Pfuj.
– Tadam! – kiáltotta Tove, befejezve a maga koronáját, amelyet azzal tett még mesésebbé, hogy képakasztó huzalokat fűzött bele, és úgy alakította őket, hogy felül középen összeérjenek, mint az angol királynő jubileumi koronájában, majd borostyánszálakat fűzött közéjük.
– Szép! – állapította meg vigyorogva Kris.
– Szép? Bellt királynőnek nevezed, nekem meg csak annyi jár, hogy szép? – Kezét megjátszott
