Bell végigment a tűlevelek puha szőnyegén. Az ágak között helyenként besütött a nap, és aznapra is hőséget ígért. Baljósan rezzenetlen volt a levegő, szellő sehol, a termikeken füstös csérek lebegtek könnyedén. Bell örült volna, ha ő is ilyen kecsesen mozog kora reggel, de kábán, nyűgösen ébredt, elkerülte a mély, álomtalan álom, amelyre vágyott. Előző este kajakozott vissza, miután a többiek a komppal hazamentek a városba. Lehangoló lett volna egyedül ott maradnia a kis sárga házban, ezért visszatette a kulcsot a Croc papucsba, és ő is távozott. Talán a pénteki extra szabadnap miatt, vagy mert túlságosan jól sikerült a hétvége, még nem állt készen a valóságra. Azt máris tudta, hogy fájni fog.
Megállt a fák árnyékában, és figyelte, ahogyan az ikrek a sekély vízben játszanak, de agyában k
