– És ma mit csináljunk? – tudakolta Emil, amikor végeztek a reggelivel, amelyet jobbára szótlanul költöttek el. Az éjszaka folyamán mintha egy lépést visszaléptek volna az előző napi kalandtól, és újra a régi kimért stílusban folytatták.
Bell hangtalanul felnyögött, úgy érezte, mintha vele is az történne, mint a riporterrel az Idétlen időkig című filmben. Neki kell lépésről lépésre megterveznie, hogyan kerüljön közel Emil a fiához? Az előző nap arra számított, hogy Emil a kezébe veszi az irányítást, de vonakodott bemenni a vízbe, noha az ő ötlete volt az egész. Szinte félénken viselkedett. Végül csak leugrott néhányszor Linusszal (bár ők nem fogták egymás kezét a sziklán. Talán úgy vélte, hogy egy tízéves fiúnak már nem ildomos az apja kezét fognia?), ő, Bell viszont legalább harmincszor
