HETEDIK FEJEZETFélúton a Roarke építette házhoz vezető hosszú, kanyargós úton Eve leállította a kocsiját, csak ült a volán mögött. Vagyis ez így nem volt egészen igaz. Az épület már talán száz éve is itt állt, miközben arra várt, hogy valaki, akinek elég sok a pénze, észrevegye a benne rejlő lehetőségeket. Roarke-ban megvolt mindkettő, és olyan csillogó üveg- és kőházzá varázsolta, ami tökéletesen illett hozzá.
Most már Eve is ezt mondhatta az otthonának, és sokkal jobban érezte itt magát, mint azt valaha is gondolta volna. Itt, a tornyok között, a gondosan nyírt gyepszőnyeg és az ápolt sövény mellett. Elképesztő régiségek és vastag, idegen országokból érkezett szőnyegek között teltek a napjai, akárcsak a gazdagoké és kiváltságosoké.
Roarke megdolgozott ezért a vagyonért – a maga módján.
