NEGYEDIK FEJEZET– Azt akarom, hogy gondolkodjon, Maureen. Nyugodt és tiszta fejjel.
Maureen összekuporodva ült egy fotelben, a Zöld Lóhere fölötti szobájában. Most megnedvesítette az ajkait.
– Nem kerülök börtönbe? Nem is toloncolnak ki?
– Nem lesz semmi baja. Ezt megígérem – hajolt előre ültében Eve. – De engem kihúzhat a bajból, és velem együtt Shawnt is. Ha megteszi, megpiszkálom a kapcsolataimat, és szerzek magának törvényes papírokat. És akkor soha többé nem kell aggódnia a Bevándorlásiak miatt.
– Nem szeretnék ártani Shawnnak. Igazán. Mindig kedves volt hozzám – rántotta oldalt a tekintetét az ajtóban álló Peabody felé. – Tudják, most egy kicsit felizgattam magam. Ha rendőröket látok, mindig ideges leszek.
– A társam valójában egy cicuska. Igaz, Peabody?
– Egy szelíd cirmos cic
