– Anya, ne kezdd! Egyébként se tégy nekem szemrehányást azok után, hogy hazugságban tartottál!
– Mi? Thomas, te miről beszélsz? Mit mondott neked ez a lány? Telebeszélte valamivel a fejedet? Most már itt tartunk, hogy ellenem hergel? Mit képzelsz?! – kérdezte ezt már Kattől. Ő nem felelt erre semmit. Hagyta, hogy lerendezzük egymás között a dolgot.
– Semmit sem képzel – mondtam anyámnak. – Nem ő a hibás. Senki sem hibás. Hacsak ti nem, abban, hogy nem mondtátok el nekünk az igazat!
– Mi nem mondtunk igazat? Én és kicsoda?! Mi fenéről beszélsz, fiam?
Mi– Te és az ezredes! Nagyon jól tudod te, hogy miről beszélek! A bolondját járatjátok velünk! Időnként kitörlitek az emlékezetünket, és párosítani akartok bennünket, mint a patkányokat. Erről ennyit! Vége a játéknak! Ne hülyítsük már egymá
