Ronda, 2018. július
– Odabent vannak, señora – mutatott a sofőr a hatalmas, túlméretezett kétszárnyú kapura. – Én majd beviszem a táskáját a házba.
Charlotte üres tekintettel bámult kifelé.
– Köszönöm.
Kiszállt a kocsiból, és egy pillanatra megállt a macskakövön, felnézett a kör alakú épületre. Az előterét egy pompás bronz bikaszobor uralta, az ívelt falak vakító fehéren ragyogtak a kegyetlen napsütésben. Feltette a széles karimájú szalmakalapját, és sietősen elindult az épület felé, hogy minél előbb árnyékba kerüljön. A napon harmincöt fok lehetett.
– Sajnálom, de privát látogatóink vannak, ezért zárva vagyunk – mondta a jegypénztáros a kapuban.
– Mendozáék társaságához tartozom. – Charlotte hangja tompa volt, színtelen.
A férfi bocsánatkérőn meghajtotta a fejét.
– A stadionban v
