– Ó, elnézést… – Charlotte-ot meglepte az ágya végében ülő alak. Megtorpant a küszöbön, és felemelte a sérült lábát, hogy ne terhelje a bokáját.
Señora Quincy kezét az ölében összefonva kibámult az ablakon. Most kissé elfordította a fejét.
– Charlotte! Bocsásson meg – szabadkozott, és fel akart állni. – Nem lenne szabad itt lennem. Azt hittem, hogy nem jön vissza.
– Kérem, maradjon ülve – tiltakozott Charlotte.
– Csak újra látni akartam.
– Régen ez volt az ön szobája?
Az idős hölgy bólintott.
– Arlóé pedig a mellettünk lévő. – Ahol most Nathan aludt.
– Hogy sikerült feljönnie ide? – kérdezte Charlotte, miközben fél lábon óvatosan bebicegett a szobába.
– Az a két férfi hozott fel. – Az asszony bosszankodva csettintett a nyelvével, amiért segítségre szorul. – De… – a karját kissé
