Guadalajara, Madrid mellett, 1937. március
Csillagtalan éjszaka volt, a hold törékeny ezüstsarló a végtelen fekete égbolton. Hason fekve várakozott, ahogy meghagyták neki, és tekintetét az útra szegezve feljegyezte a hágón felfelé haladó járművek számát. Eddig kilenc páncélozott teherautót, hat tankot és két páncélozott autót számolt meg. És még többen jöttek.
Marina változtatott a testhelyzetén. Ez volt az évszázad egyik legkeményebb tele, a fagyos talajból a vastag takarón keresztül is sütött a hideg, és neki sajgott mindkét karja, ahogy szétfeszítve rájuk támaszkodott, miközben a távcsőbe nézett. Figyelte a keskeny úton felfelé araszoló fényeket, látta a katonákat gömbölyű sisakjukban, fáradtan lehajtott fejjel, puskával a térdük között: mindannyian valakinek a fia voltak, valakinek a
