– Jól vagyok – vágta rá túl gyorsan.
– Azt látom. – Esküszöm, nem akartam végigmérni, de meg kellett állapítanom, hogy a kisugárzása ugyanolyan hatással volt rám, mint évekkel ezelőtt. Vajon az ilyenfajta érzések meg tudnak szűnni?
– Csodásan nézel ki – dicsért meg. Ha tudtam volna, hogy van esély a találkozásra, jobban odafigyeltem volna a külsőmre.
– Köszönöm. – Ilyen remek beszélgetés zajlott közöttünk a borokkal teli pocok között. El is akadtunk egy pillanatra, majd Konrád talált magára.
– Meddig vagy a városban? Esetleg van rá esély, hogy megigyunk valamit együtt és beszélgessünk?
Korábban erre a kérdésére minden bizonnyal egy határozott nemmel feleltem volna, de ezúttal más volt a válaszom.
– Rendben – adtam meg magam.
Úgy aposztrofáltam ezt a meghívást, hogy két régi barát kí
