– Kon, ezt nem lehet… te nem voltál ott… – A szívem szakadt meg érte. – Amikor kiszálltunk, egy konténervárosban találtam magam. Azonnal betereltek az egyik konténerbe, ami szokatlanul tágas volt. Ott rajtunk kívül még egy nő és két férfi várakozott. Nem mondom, hogy nyugodtak voltak, de nem az értetlenség feszültsége tükröződött rajtuk. Abban a pillanatban, amikor azt kértem, hogy valaki árulja már el, hogy miért vagyok itt, a konténer másik végén kinyílt egy ajtó, amit addig észre sem vettem, és belépett egy jóvágású fickó mosolyogva. Azonnal tudtam, hogy ő itt a főnök. A többieket csak futólag üdvözölte, azonnal odajött hozzám, kezet nyújtott, és mézesmázos udvariassággal bemutatkozott. Azt mondta, szólítsam Luisnak, hát tuti, hogy nem ez a neve, de mindegy is. Ő viszont tudta, hogy én
