ÖTDevney
– Egyszerűen tökéletes! – mondom a kezemben tartott Deacon James Arrowoodot – úgy is mint DJ-t – nézve.
– Már most odavagyok érte – szólal meg Sydney, aki az ágyban fekve mosolyog rám, a valaha volt legsimább szüléssel a háta mögött.
Esküszöm, hogy olyan volt, mintha csak ráparancsolt volna a gyerekre, aki engedelmeskedett neki. Órákig tartó vajúdás helyett Sydney felébredt, közölte Declannel, hogy itt az idő, bementek a kórházba, és öt órával később már itt is volt DJ. A rázós terhessége után szerintem mindannyian örültünk ennek a fejleménynek.
– Hát persze, hogy odavagy érte. Hiszen gyönyörű! – Finoman ringatom DJ-t, és imádom, ahogy ártatlan szemekkel, cukin néz rám. – Hol van Declan?
– Elment a testvéreivel a sírhoz.
Nem mindenki fogná fel ennek a jelentőségét, de Sydney
