Ramírez− Hadnagy úr!
− Mond! −pillantott fel a váratlan hangra Ramírez.
A „rémült” ügyeletes őrmester mondhatni a legjobbkor törte meg a saját tehetetlensége szülte egyre feszültség telibb csendet.
Ramírez már-már kezdte azt hinni, ezen az elátkozott éjszakán semmi sem úgy alakul, ahogyan azt ő szeretné. Hiszen sem Lara Gonzalest, sem pedig Natasa Rulnyikovát nem találta, és hiába rakta fejben olyan szépen össze az eseményeket, megint csak a nullával érkezett vissza ide az őrsre.
Egyszóval épp az idegroham és az idegösszeomlás között lavírozott, amikor mintegy mentőövként „becsobbant” melléje az őrmester.
− Az imént érkezett egy bejelentés… − az alig húszon pár éves suhanc nemszeretem beszédéből egyértelműen kitűnt, hogy nem igazán tudja eldönteni, mennyire vegye komolyan a telefonhív
