LaraOlyan érzése volt, mintha most ébredt volna fel egy nagyon hosszúra nyúlt alvásból. Vagy még inkább, mintha kómából tért volna magához.
Egy másik, több ezer éves emlékezet hirtelenjében ráébresztette, hogy nincs, és soha nem is volt egyedül.
Már csecsemő kora óta az elméjében lapult Ő!
Belizeath!
Illetve annak egy része.
Amely az Angelában jelenlévő másikkal alkotott valamiképpen egy egészet.
Egység két külön testbe zárva.
Külön választva a jót a rossztól.
A fényt a sötéttől.
A jint a jangtól.
Amely most újra egyesülni fog.
Holott ezt a benne létező prae nem akarta!
Már évezredek óta nem!
Ő teljes egészében Larává akart válni… de nem sikerült neki… a másik rátalált…
Ő pedig, az utolsó pillanatban megpróbálta megmenteni Larát…
És ebben is elbukott:
Bocsás meg nekem! − „s
