ChrisAz autó csikorogva fékezett… és megállt… alig pár centire tőle.
− Normális vagy ember?!
Chris nem foglalkozott az indulatos szavakkal. Az ő gondolatai még most, hosszú órák elteltével is ugyanazon téma körül forogtak csak:
LARA VESZÉLYBEN VAN!
− Bevinne a városba? − lépett elszántan az autó mellé.
− Uram Isten! Mi történt magával? − a negyvenes fehér sofőrnek, az első ijedtség után, nyilvánvalóan most nyílt csak alkalma jobban szemügyre venni őt… és határozottan megdöbbentette a látvány. − Na szálljon be, elviszem a kórházba!
− Köszönöm! − sóhajtott fel megkönnyebbülten Chris, és erejét vesztve nem is beült, sokkal inkább bezuhant az anyósülésre…
*
***
*
Még nagyon messze voltak, de ő mégis érezte Larát!
Mintha vele lenne.
Látta őt Natasa mellett.
Méghozzá pont itt!
Chri
