LaraLara nem mozdult.
Pedig már jóval azelőtt megérezte magán Chris figyelő tekintetét, minthogy az ágy csendes nyikkanása egyáltalán „beleordíthatta” volna a férfi ébrenlétét az éjszaka sűrű csendjébe.
Mégsem tett semmit.
A vigyázón halk neszezés ellenére, szinte már ordító bizonyossággal feléje közeledő léptek szabályosan gúzsba kötötték.
És a mellette fekvő Bianka hiába garantálta a „biztonságát”, a lényét elárasztó ellentmondásos kettősséggel ugyanúgy vágyott a közeledő érintésre, mint annak elkerülésére…
Addig a pár pillanatig, mígnem villámcsapásként belé nem hasított a felismerés, hogy igazából csakis az utóbbit szeretné.
A minden este bámész tekintetek előtt mondhatni meztelenül táncoló lénye ezúttal némán ordítva azt a Christopher Millfordot követelte magának, aki annak idej
