Chris− Már kiadtuk a bungalóját − böngészte a monitort jó negyvenesen is fiatalos kisugárzású, feltűnően csinos recepciós. − Sajnálom uram, de nincs több szabad bungalónk!
Hiába volt csinos, és szabadkozott a lehető legudvariasabban, Chris nem tudta kedvesnek látni. Mint ahogy senkit sem, aki el akarta küldeni Lara mellől. Hiszen hiába hemzsegtek a szállodák közkedvelt tengerparton, neki nem nagyon akaródzott máshol megszállnia.
Egyszerűen muszáj volt a lány közelében maradnia!
− Nézze hölgyem, nekem bármi jó! Ha kell, elalszom az egyik napágyon parton! − erősködött.
De hiába:
− Sajnálom! − hangzott a válasz.
És ebben az egyetlen szóban ugyanúgy benne volt egy alkalmazott szomorú tehetetlensége, mint a helyzet megváltoztathatatlanságának könyörtelen ténye.
Végképp meggyőzve Christ,
