MarthaUgyan nagyon vigyázott, hogy kifelé mindebből semmi se látszódjon, de a lelke mélyén egyáltalán nem volt olyan nyugodt, mint amilyennek mutatta magát.
Tudta, ki a felelős Lara kimondhatatlan gyengeségéért, mert tegnap éjjel, amikor a tudatuk egy tizedmásodpercre összekapcsolódott, felismerte…
Felismerte azt aki ő maga volt.
Valaha.
Nem most!
Ezen énjének cselekedeteit egyfajta tébolyult téveszme irányította…
*
***
*
Martha megtorpant, és réveteg tekintettel nézett körbe az ismerős lakásban.
A sajátjában! Még arra sem emlékezve, hogy került ide, nemhogy merre járt… és az elméjében lassacskán összekuszálódott minden:
− Mit is akartam? − téblábolt tanácstalanul a nappali közepén.
Az idegen emlékszilánkok lassan visszakúsztak a sötétségbe, és ő már annak sem volt tudatában, h
