Lara− Nem úgy volt, hogy hazamész? − állt meg döbbenten az ajtóban Natasa.
− De igen − Lara teljes mértékben meg tudta érteni őt, hiszen jószerével maga sem tudta mit keres még itt.
Illetve abban az egyben biztos volt, hogy otthon a négy fal között most sokkalta rosszabb lenne.
Akárhányszor csak lehunyta a szemét, megviselt elméje újra meg újra „átélte”, amint az őt leteperő részeg pasas Karl Benningé változik…
Úgy, hogy most még Chris sincs mellette!
És mindez így együtt már túl soknak bizonyult.
Hiszen rá kellett döbbennie, hogy mennyire hiányzik neki a férfi!
Ha nem akart belehülyülni a magányba, egyszerűen muszáj volt maradnia…
Gondolta eddig!
Viszont ahogy teltek a percek, és közeledett a következő fellépés, Lara úgy bizonytalanodott el mindjobban…
− Merre jártál? − terelte
