Lara− Meddig kell még várni, hogy végre megint együtt lakjunk?! − Bianka sírósan rekedtes hangocskájából csak úgy sütött a gyermeki türelmetlenség szülte kétségbeesés.
És az egészben a legijesztőbb az volt, hogy a kislány szavaiból Lara teljes mértékben a saját titkos gondolatait vélte visszahallani.
Amin igazából még csak meg sem lepődhetett, hiszen most, miután a hirtelen támadt temérdek szabadidejét kihasználva, immáron két napja egyfolytában Biankával „lógott”, ő maga is ugyanolyan erőteljesen érezte a vágyat, hogy újra egy család lehessenek.
Ezzel most mégsem hozakodhatott elő!
És inkább erőszakkal magába fojtva az érzéseit, előbb szeretetteljes mozdulattal beletúrt a kócos hajacskába, majd gyengéden magához húzva még át is karolta a kislányt.
− Meglásd milyen hamar eltelik ez a
