LaraA „rémálom” nem ért véget érni.
Pedig Lara, tényleg mindent megpróbált. De hiába! És a Biankáért vívott „szélmalomharcának” nap nap után ismétlődő ördögi körei lassacskán felemésztették a maradék lelkierejét is.
Mígnem a mai, ezen az érzéseit hűen tükröző esős vasárnap délelőttön, a Sarah Gonzalest végső útjára kísérő maroknyi emberről tudomást sem véve, mint egy a háború poklából éppen csak hazatért veterán állt a frissen betemetett sírhant előtt és zsolozsmázta gépiesen a részvétnyilvánítóknak szánt köszönömjeit csak azért, hogy aztán Bianka apró kezecskéjének váratlan, de erőteljes szorítása, egyetlen pillanat alatt kirángathassa a letargikus éber álomból.
Lara lepillantott… és a gyermekien őszinte tekintetből feléje áradó szeretet okozta kín összeszorította a szívét.
− Hogy vag
