LavettaLavettát egyre inkább kezdte idegesíteni a másikról „ordító” látványos beszariság.
A legszívesebben hátat fordított volna neki, és simán visszatáncol az „üzlettől”… csakhogy nem tehette…elvégre attól a pillanattól kezdve, hogy odébb vitte a hullát, bűnrészessé vált, és nem maradt más választása, mint megpróbálni megnyugtatni ezt a férfinak titulált „hisztis picsát”.
− Mr. Feller! Ahogy azt már a telefonban is mondtam, semmi oka sincs az aggodalomra − jelentette ki a tőle telhető legnagyobb magabiztossággal a hangjában.
Ami a szándékával ellentétben, csak olaj volt a tűzre:
− NEM NYUGSZOM MEG! − Feller ezúttal már szabályosan őrjöngött. − A JÓ HÍREM FOROG KOCKÁN, ÉS SZERINTEM ELEGET FIZETTEM, HOGY ELSIKÁLJA AZ ÜGYET!
− És én el is sikáltam − Lavetta érezte, hogy hatalmas lelkier
