LaraGondolatban a délelőtti „rémálmot” élve át újra meg újra, egyszerűen képtelen volt figyelni a vidáman csacsogó Biankára. Még most, órákkal később is azon csodálkozott, milyen könnyedén elfogadta a sorsát, akkor is, ha a döntésben sokat segítettek a rendezett számlái.
Melyek után a még mindig a zsebében lapuló „elképzelhetetlenül” sok pénz teljesen más szemszögből láttatta az új „munkát”. S habár ez a kényszeres szégyenérzetén mit sem változtatott, ahhoz mindenképpen hozzájárult, hogy ne szegüljön szembe a Sorsnak…
Ráadásul este tízig még vagy hat órányi önfeledt „szabadság” várt rá, egy olyan fantasztikus nap délutánján, mint ez a mai. Amikor bármihez kezdett, minden a lehető legjobban alakult.
Mint például az, hogy Hétfő délután négykor Biankával kéz a kézben sétálgatott az utcán!
